Táltosok álma

Gaz fertelmeknek kútfője,

Elfogattál, megmérettél

Pálcát tört bírád feletted,

Törvény által hogy ítéltettél,

Bűnöd-vétked nem vallottad,

Régi hitben tévelygésed,

Verdiktet színre nem vallottad,

Valld meg, bánd meg istentelenséged!

Nagyméltóságú uraknak

Szálka levék körme között,

Nem szánom, nincsen bűnöm,

Sem ember, sem Isten előtt,

Vádoltak, kínpadra vontak,

Csontom törték, vérem vették,

Emberségemben gyaláztak,

Könnyem, kínomat csak nevették.

Üldözöttek, Égnek népe, gyertek hát

Táltosoknak kérem irgalmas álmát,

Nevem veszni ne hagyjátok, regében, és énekben

Jó hitünkért, íme, itt megégettem.

Szólítom a Földnek mélyét, rengjen hát,

Szólítom a Víznek anyját, zúgjon hát,

Nyári szél bősz orkánt hozzon,

Nap haragja perzseljen,

Tüzet Atyja égő lánggal égessen!

Vérbe fúlt hajdan szép hangom,

Nem szól véle rege, sem ének,

Nem hoz enyhet nagybetegnek,

Senki fia-gyermekének,

Földet seprő hajkoronámat

Bőrig vágták, földre dobták,

Alkut még így sem kötöttem,

Hazug ítéletem így hát meghozták

Üldözöttek, Égnek népe, gyertek hát

Táltosoknak kérem irgalmas álmát,

Nevem veszni ne hagyjátok, regében, és énekben

Jó hitünkért, íme, itt megégettem.

Szólítom a Földnek mélyét, rengjen hát,

Szólítom a Víznek anyját, zúgjon hát,

Nyári szél bősz orkánt hozzon,

Nap haragja perzseljen,

Tüzet Atyja égő lánggal égessen!