Áldja meg az Isten

Áldja meg az Isten azt az édesanyát,

Ki katonának neveli fel a fiát,

Húsz évig tartja világ pompájára,

Húsz év után adja fekete gyászra,

Szólnak ott az ágyúk, pengnek a kardok,

Szülőföldem, immár elbúcsúzok,

Éltem áldozom császár háborújáért,

Véremet kiontom az idegen nemzetért.

Hogy a nagy Isten nem könyörül,

Vitézek közül egy sem menekül,

Áss, pajtás sírt az én kardhegyemmel,

Takard le a két szemem a szemfedővel,

Áldja meg az Isten azt az édesanyát,

Ki katonának neveli fel a fiát,

Húsz évig tartja világ pompájára,

Húsz év után adja fekete gyászra,

Viszik az magyar fiúkat a háborúba,

Keservesen sírhat minden édesanya,

Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk,

Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk.

Viszik az magyar fiúkat a háborúba,

Keservesen sírhat minden édesanya,

Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk,

Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk.

Börtönül borul ránk a nagy vadon,

Takarónk nyomor, nem az irgalom,

Az égre kiált fel minden csepp vérünk,

Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk!

Nézz ki, rózsám, a te ablakodon,

Most visznek ki engem a faluból.

Vess utána utoljára egy pillantást,

Többet úgysem látjuk soha egymást.

Viszik az magyar fiúkat a háborúba,

Keservesen sírhat minden édesanya,

Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk,

Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk.

Viszik az magyar fiúkat a háborúba,

Keservesen sírhat minden édesanya,

Haza sem tér majd mindünk, ha hazatérünk,

Bosszúálló Isten, állj bosszút értünk.